Slava órát keresel vagy eladnál?

Nálunk hirdethetsz vagy megtalálhatod a tökéletes modellt! Böngéssz hirdetéseink között most!

Slava

A második világháború után a visszaállított Második Óragyár a karóragyártásra összpontosított. ​1958- ban logóját a Második Moszkvai Óragyárra frissítették , majd 1964-ben a gyárat ismét Slava névre  (Слава, azaz „dicsőség”) nevezték át. Minden később gyártott óra ezt a nevet viselné a számlapon.

A Szovjetunió más gyáraiban gyártott órákkal ellentétben a Slava órákat mindig polgári fogyasztásra szánták, katonai vagy űrhajózási igények nélkül. Az 1950-es években és az 1960-as évek elején a gyártás a női kaliberekre és a ritka félkísérleti tervekre korlátozódott, mint például a Slava Transistor (hangvillát és kvarcrendszereket használó elektronikus szerkezetek, amelyekért a gyár aranyérmet kapott a lipcsei vásáron 1964-ben). A versenyképesség megőrzése és a férfiórák iránti növekvő kereslet kielégítése érdekében azonban a gyár egyedi megközelítést alkalmazott, amelyben a kis szerkezeteket nagyobb tokokban helyezték el, távtartóval rögzítve. Ezek a női órakaliberekkel hajtott férfi karórák megállásként szolgálnának mindaddig, amíg a Slava Óragyár saját, nagyobb kalibereket házon belül gyárthatna.

A férfi kaliberek házon belüli gyártása 1966-ban kezdődött, amikor a Slava megtervezte saját, 24xx-es kaliberű mechanikus szerkezeteit. Ezeknek a mozgásoknak a fő jellemzője a két főrugó-henger volt, amelyek egy üresjárati fogaskerékkel voltak összekapcsolva, amelyeket úgy terveztek, hogy egyenletesebben szabadítsák fel az energiát a főrugókból, amikor a rugók letekerednek. Az alapmozgást idővel módosították, hogy több komplikációt is tartalmazzon:

1966 – A 2409-es és 2414-es kaliberek piacra dobása

1973 – A 2427-es és 2428-as kaliberek piacra dobása

1989 – A Caliber 2416 piacra dobása

Míg az alap 24xx szerkezet kialakítása egyedülálló volt és rendkívül sikeres volt, ezeket a kalibereket általában kevésbé tartják megbízhatónak és hajlamosabbak meghibásodásra, mint más szovjet óragyárak szerkezeti terveit. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a Slava Watch Factory gyorsan alkalmazkodott a kvarc kaliberekhez, amikor az 1980-as években tömeggyártásba kerültek. Slava számos stoppert, zsebórát, ébresztőórát, asztali órát és faliórát is gyártott.

Az 1950-es évektől az 1980-as évekig a Slava Watch Factory termékeinek akár 50%-át a világ különböző országaiba exportálta. 1955-ben megkezdődött a nemzetközi értékesítés hat országba irányuló exporttal; 1965-re ez 36 országra nőtt; és 1979-re a Slava órákat 72 országba exportálták az összes kontinensre. Olaszországgal különleges együttműködést alakítottak ki, melynek során az olasz piac számára speciális órákat gyártottak, egyedi tervezésű és „CCCP” bélyegzett tokhátlappal.

A Slava márka sokat szenvedett a Szovjetunió összeomlását követő privatizáció sziklás időszakában. Az 1990-es években a talpon maradás érdekében számos mozgalmat exportáltak Kínába és Hongkongba, ahol olcsó hamisítványokat készítettek. Ez a kirívó védjegybitorlás rendkívül rontott a Slava hírnevére, és sok fogyasztó szemében a márkát az „olcsó, hamis, kínai szemét” szinonimájává tette .

Ma a Slava Trade House nevű cég kizárólagos jogokat bérel Slava órák, szerkezetek és alkatrészek gyártására. A gyártóüzem az oroszországi Ulgichban található, abban a gyárban, ahol korábban Chaika márkájú órákat gyártottak. 2011-től az eredeti Slava Watch Factory épületét  lebontották, hogy helyet adjanak új ingatlanprojekteknek.

Forrás:ITT

#slava #slavawatch #slavakaróra #oroszóra #karóra

karóra adás-vétel