Az óra, néha csak egy eszköz. Egy időt mérő instrumentum, olyan helyzetekben, amikor számít, hogy azt pontosan és megbízhatón tegye. Mikor fontos, hogy ne keljen aggódnunk, megsérül –e. S ha ez utóbbi bekövetkeznék, akkor azt gond nélkül ki is bírja, s ha mégsem, na bumm. Holnap veszünk másikat.

Mert midőn az óra már csak egy eszköz, megszűnik művészi alkotásnak lenne. Az embernek, kinek van szíve, lelkes és esze, ez legfeljebb egy kvarcórával képzelhető el. Ekkor jön jól egy Casio, s leginkább egy G-Shock, ami sem bekerülési költsége, sem eszmei értéke miatt nem igen kell, hogy bárkinek fejfájást okozzon. Ezt az órát arra tervezték, hogy többet bírjon, mint a gazda, s e téren igen jól, megbízhatón teljesít. Ráadásul teszi ezt gazdagon változatos köntösbe pakolva, hogy mindig a megfelelő alkalomhoz, a megfelelő stílusút választhassa az ember fia és leánya.

Persze nem örök darab. Az elem lemerül, a tok kopik. A szilíciumlapkára nyomtatott áramkörök lassan megtöredeznek majd, s az elektromosság járta testük kileheli lelkét. Pár év és az efféle órára már senki sem emlékezik. Mindez rendben is van így, hiszen erre szánták, erre vettük, ez a rendeltetése.

Vagy mégsem?

Történt egyszer, az Úr 1983. esztendejében, hogy a Casio bemutatta első G-Shock modelljét. Az első órám volt, elfogult vagyok. Persze régóta nincs már híre – hamva sem, ezzel együtt mégis jár vele némi, nosztalgikus érzelem. Talán hasonló vezérelvek mentén aztán, de 2018-ban, a neves évforduló alkalmából kikerült az igen hasonló, 35. jubileumi kiadás, ám a megszokott műanyag – szilikon szerkó helyett, igazi fémbe csomagolva.

A „bádogember” még mindig állja a pofont. Még mindig megfizethető. De valahogy inkább néz ki órának, mint műanyag játékszernek s ez tetszik, számomra megnyerő. Napfényből nyeri a feszültséget, ami a belső akkuselemet fűti, s telefonos applikációba mártja azokat a bizonyos „kék fogakat”. Mindig pontos, hisz a szolgáltató adta időjelhez szinkronizál. Ha kell csipog, világit, stopper, visszaszámlál, gmt. Mi kell még?

A tok menő, fényesre polírozott testét a karcoktól sem kell olyan nagyon félteni. A fémszíj pedig, amin feszít, igazi prémium holmi. Nem mondom, hogy Rolex minőség, de bármelyik olcsóbb márka, hasonlóját kenterbe veri.

Hogy meg lesz –e még 35 év múlva? Fogalmam sincs. Hogy működni fog –e majd akkor is? Nem valószínű. A technológia, amit idén e G-Shockba zártak, a távoli jövőben, vagy így – vagy úgy, de biztosan eltűnik. Jó eséllyel meghaladja majd azt az emberiség, vagy visszarobbantjuk magunkat a kőbaltás korba, majd kiderül. Az biztos viszont, hogy ma s még jó pár évig, semmilyen szituban nem érzem cikinek felvenni. Öröm benne füvet nyírni, főzni, 22-es fúrószárral a 60-as falat átfúrni, vagy épp keményen edzeni.