A Panera, a tudathasadt luxusmárka. Az elmúlt években a piaci részesedésével együtt az óráik mérete is összement a mosásban.

A „klasszikus” Panerai 44, a legmenőbb darabok 47 mm széles tokkal készültek, de akad 60 mm széles óra Arnold Schwarzenegger csuklójára is. Olyan legendás darabok után, mint az első modern, bronzból készült óra, ami milliók szívét és nem mellesleg pénztárcáját ejtette foglyul a 2000-s években, az útkeresés hevében megszületett a 42, majd a 40, végül a 39 mm tok is. A mélypont, izé, tetőpont, a 2018 januárjában bemutatott, 38 mm széles óra. Jogos tehát a kérdés, kihez kíván szólni ma a Panerai? Okos dolog hátat fordítani a sok ezer paneristinek, csak azért, mert az elmúlt években az átlag szingapúri vagy kínai jómódú nem vett minden évben új órát? A méretcsökkentés egyik magyarázata egyébként épp az ázsiai vásárlók elvárásai mögé kíván rejtőzni. Holott a legtöbb Panerai már eddig is azon a vidéken fogyott, egyébként. A fenti anomália rendesen meg is nehezíti az „ár kategória” meghatározását, hiszen az új, kisebb tokkal szerelt óráik, már újonnan megvásárolhatók akár 1 millió forint alatt. De hasonlóan „olcsóbb” pár régebbi modell, abból a bizonyos Ferrari szériából, amit kb senki sem ismer, és annyi köze sem volt ahhoz a bizonyos Panerai DNS-hez, mint az új, 38 mm-s lányka óráknak.

2019 egyébként minket látszik igazolni, hiszen a nemrégiben lezajlott SIHH alkalmával már inkább a régi jó méretek és formák kerültek reflektorfénybe. Láttunk több karbontokot is végre, menő zöld és kék színekkel párosítva. Ugyanakkor az árképzés most épp az ellenkező úton indult felfelé, ráadásul a nagyon korlátozott példányszámokat sem egyszerű megérteni.

A komolyabb darabok minden esetre bőven 1 millió felett kezdődnek. Átlag áruk 2 – 3 millió között ingadozik, mert ahogy a Panerai is szemmel láthatóan keresi önmagát, úgy a piac is próbálja beárazni ezt a bizonytalankodást. Az árcédula egyébként 8 – 10 millió forintig kúszik, és hatalmas ugrással elrepít minket a limitált példányszámban készülő, 100 millió forintos, tourbillon szerkezetes, percütős, nemesfém tokba pakolt, csontvázasított álomórákig.

Az értékállóság a fenti okokból kifolyólag erősen megkérdőjelezhető. Annakidején talán túl hirtelen és túl hangosan jött a siker, s most 10 – 15 év szárnyalás után ereszteni látszik a léggömb. A lángolás időszakának kezdetén beszerzett órák azonban, ma már jóval többet érnek, mint korábban. Az első bronz órából, avagy a Bronzoból, ami megjelenésekor 1 millió forintba se került, ma 12 millió alatt aligha találni, persze ezt már nem gyártja a cég. Ellenben a legújabb, 2017-ben megjelent, kék számlapos „új bronzo”, az 5 milliós lista árához képest, 10 millió alatt szintén beszerezhetetlen. Ilyet pedig általában csak a Rolex tud, nem rossz társaságba keveredett tehát az olasz gyökerű márka.

A múltja egyébként kissé homályos. Egyrészt, mert valóban 1860-ban, egy olasz órás, Giovanni Panerai alapított egy céget, saját magát választva névadónak, ami lényegében nem volt más, mint egy órás üzlet, ahol órákat javított, szervizelt, illetve órásmester iskolát is működtetett. Ettől függetlenül a történet 158 éve kezdődött. 1916-ig azonban nem találunk semmilyen különleges fejlesztést, egyedi innovációt. A fenti dátummal kelt viszont a Radiomir modell, kifejezetten az Olasz Királyi Haditengerészetnek, a márka hadászati kötődése ezen a ponton megpecsételődött. Az bizonyosnak látszik, hogy a Panerai volt az első órás cég, aki a rádium nevű sugárzó anyagot felkente a számlapokra, nem ismerve még annak káros mellékhatásait, s megalkotva ezzel akár a vízben is igen jól leolvasható órát.

A Panerai ekképp egyet jelentett a világító számlapos órák megjelenésével, mi sem utal erre jobban, mint hogy a másik legendás órájuk a Luminor nevet kapta. Az újabb óra új tokot kapott, nagy hangsúlyt nyert a vízállóság (lévén katonai búvároknak fejlesztette a cég), illetve tovább finomodott az óra „lúmja”, megjelent a szendvicsszámlapos kialakítás, ami szintén Panerai védjegy. A cég egy idő után kizárólag katonai megrendeléséket szolgált ki, és ugye az olaszok sem az erő jó oldalát választották a Második Világháborúban. Nyilván nem egy náci tiszt kezén virított annak idején Panerai óra, azzal együtt, hogy e téren igen sok márkának lehet „takargatnivalója. Ám mindez nem is emiatt érdekes, sokkal inkább okozta azt, hogy a panerai történelme 1992-ig nem eléggé felderített, sőt, maga a márka, legalább is az átlagember számára egyenesen ismeretlen volt. A hadsereg szeret titkolózni. A valódi szárnyalás végül 1997 után következett, amikor a céget most is tulajdonló Richemont Csoport vette kézbe az irányítást, és elhozták a Panerai egyediségét a polgári felhasználók számára.

Az IWC-hez hasonlóan, jobb nem kapargatni a múltat a Panerai esetében sem, amennyiben az óráikban ketyegő szerkezetekről esik szó. Rolex szerkezet a régi időkben, ETA szerkezet az újjáéledés időszakában. 2005 óta azonban saját szerkezetekkel kínálja óráit a cég és nem biztos, hogy a kezdeti próbálkozások egyből felnőttek e mezőnyben szereplő óriások alkotta mesterművekhez. A komolyabb darabokba persze azért különleges és lenyűgöző szerkezeteket pakoltak, mígnem 2017-ben végre letettek valami egyedülállót e téren is az asztalra. Az órát, ami nem használ kenőanyagot, és 50 évig garantáltan szervizigény nélkül ketyeg. Óra szervizek rettegjetek, ja mégsem. Az órából 5 darab, ha készült és halandó ember nem igen kaparinthatja meg, legalább is egyelőre.

Az egyediség viszont az a színpad, ahol a Panerai igencsak elemében lehet. Különösen az emblematikus, a márkára kizárólagosan jellemző, egyedi koronavédő híd, és az azzal összhangban kialakított tok tekintetében. Zseniális találmány, százméterekről felismerhetővé teszi a Luminor órákat. Az egyedi megjelenés jegyében ráadásul készít órát a cég karbonból, bronzból, titániumból, nemesfémekből is.