Keresés a hirdetések között!

| Elfelejtett jelszó | Regisztráció | ÚJ HIRDETÉS (regisztráció nélkül)
Kell nekünk óraforgató egyáltalán? – 4. epizód
Kell nekünk óraforgató egyáltalán? – 4. epizód

Írta: RetekG. Megjelent: 2019-06-13 19:00:54


Az előző részben végül is pálcát törtünk az óraforgatók hasznossága mellett, legalább is, az átlag (mechanikus) órakedvelő, illetve órát viselő felhasználó esetét nézve. Most lássuk, mit is tud egy nem automatához szánt efféle kütyü.



Az órakedvelőket maximálisan kiszolgálni vágyó egyes luxusmárkák egy ideje már indokolatlan diszkriminációnak tartja, hogy csak az automata szerkezetek tulajdonosainak jár a kényelem. Feltették tehát a kérdést, mi lenne, ha a kézzel húzottak járást is automatizálná az ember? Alapvetően azt gondolhatnánk, azért vesz valaki efféle, mondhatni, antikhatású ketyegőt, mert óhajtja annak hangulatát.



Örömét leli benne, hogy a tartalékok függvényében, minden reggel, vagy három – négy, esetleg tíznaponta csavargatja kicsit a koronát. Lássuk be, ez egy olyan rituálé lehet, ami megnyugtató kikapcsolódást nyújtva, lazít rohanó, digitális világunk automatizált buzgóságán. Ez mind szép és jó, de ezen órákat is csak leveszi néha annak gazdája, nem igaz? A fent már ismertetett okokból bizony az is megeshet, hogy elfelejtődik az időszakonként szükséges „etetés”, s így a mechanika kénytelen kiszáradva várni, míg viselője újból életet lehel fogaskerekei közé.

Tévedés ne essék, egy kézihúzású szerkezet is hasonló gondokkal néz szembe a hosszabb állásiciklust követőn, mint automata társai, már ami az összetapadó olajmolekulákat illeti. Különösen nagy gondot jelenthet a kényszerpihenő egy komplikáltabb, tegyük fel, holdfázist vagy öröknaptár funkciót is bíró óra esetén, ahol nem is olyan egyszerű a szerkezet megfelelő beállítását újra megkeresni. Végül ismerjük be, egy automata óra sokkal kényelmesebb társ a mindennapokban. Manapság többnyire csak a szerencsés keveseknek adatik meg, hogy naponta ráérjen sutba dobni a felhúzásra fordítandó másodperceket.

Mennyivel megnyugtatóbb és magabiztosabb a gondolat, hogy csuklóra véve sosem áll meg hű társunk, ahogy legtöbben mi sem tehetjük meg azt. Arról nem is szólva, hogy az efféle „ósdi” belsőt bizony túl is lehet tekerni. Egy erőszakosabb, figyelmetlen mozdulat, és komoly kárt tehetünk a már teljesen felhúzott szerkezetben. Mindezeket kipipálva akad gyártó, aki kínál „óraforgatót”, kézihúzású órákhoz is. Esetükben persze nem a vekker forog, hanem abban a korona. A brossúra leírása szerint, mindennemű rezgés, kilengés, feszítés nélkül teszi dolgát, egyenletes teljesítménnyel, a beállított mennyiségű fordulatnak megfelelő időközök szerint, miközben a vezérlés figyeli milyen ellenállást kell leküzdenie. Túlhúzás a gyártó ígérete szerint kizárva. A gumibevonatot kapott műujjak viselkedését folyvást monitorozza az elektronika, így a ma létező, csak koronán át felhúzható órák 95%-át képes üzemelő állapotban tartani, anélkül, hogy abban kárt tenne, feltéve, ha a tokátmérő nem kisebb, mint 25, de nem nagyobb, mint 55 mm.