Keresés a hirdetések között!

| Elfelejtett jelszó | Regisztráció | ÚJ HIRDETÉS (regisztráció nélkül)
A Rolex búvárórák története – 5. rész
A Rolex búvárórák története – 5. rész

Írta: RetekG. Megjelent: 2019-06-01 09:42:25


S ha már a fémcsatról és a fémszíjról ennyi szó esett, evezzünk át 2018 egyik sztárjára, a frissített DEEPSEA D-BLUE kiadásra. A történet 2012-ben kezdődik, amikor is James Cameron, a Rolex és a National Geographic Society támogatásával, egyébként egy Ausztráliában, viszonylag titkolózva megépített, mélytengeri, kis tengeralattjáróval megismételte, amit anno, e sorok elején felidézett Trieste legénysége véghezvitt, s elérte a jelenleg ismert legmélyebb pontját a Föld nevű bolygónak.



Nagy élmény, jelentős teljesítmény, de a mi szempontunkból az a mindössze 5 darab, megint csak kísérleti Rolex Deepsea Challange karóra az érdekes, amiből hármat is magával vitt a batiszkáf.



Kettőt felszereltek a merülő alkalmatosság külső burkolatára, míg a harmadik egy robotkar „csuklóján” figyelte, a lent bámészkodó, rákszerű élőlényeket. Bámészkodásra pedig akadt idő, tekintve, hogy a pilóta által mért, 10 908 méteres mélységben, három órát is eltöltött a szerkezet. Végül az óra tökéletes állapotban tért vissza, mialatt a Rolextől elvárt és megszokott precizitással számolta, a síri csöndben múló perceket. Mindez egy „sima” Deepseanek azért nem sikerült volna, így a Challange órák dimenzióit, dacára a Ring Lock rendszernek, bővíteni volt muszáj. A tok 44 helyett 51.4 mm szélesre duzzadt, vastagabb és magasabb üveget is kapott. Vastagsága 17.7 mmről, 28.5 milliméterre nőtt, ezzel együtt továbbra is megmaradt egy különösebb gond nélkül az utcán is csuklón hordható vekkernek. Emlékezzünk, a korai mélytengeri Rolex inkább hasonlított maga is egy tengeralattjáróra.

E dicséretes teljesítménynek, illetve technikai fejlődésnek állít emléket, a 2014-ben bemutatott DEEPSEA D-BLUE első variáns. A referenciaszám maradt 116660, épp csak megkapta a D-BLUE utótagot, illetve hivatalosan a „-0003” számozást. Legszembetűnőbb változás, a már 2008 óta merülő DS-hez képest, az igen szépre sikerült, kék – fekete színátmenetes számlap, illetve az azon zöld betűkkel megjelenő DEEPSEA felirat. Minden egyéb paramétere lényegében megegyezik a fekete arcú, „hagyományos” modellel.

Azaz megegyezett, egészen 2018 tavaszáig, amikor is megérkezett a DSDB második kiadása. Külsőre túl nagy változást az avatatlan szem persze lehet, hogy észre sem vesz. Leginkább szembetűnő a referenciaszám ugrása, hiszen immár a 126660 számsor különbözteti meg a kék-fekete számlapos modellt, az „egyszerű” Deepseatől. A következő, inkább érdekes módosítás, s itt érünk vissza a fémszíjakhoz, azok szélesedése. Az eredeti DS-t, illetve a D-Blue-t, leginkább a fémszíj, illetve a 44 milliméteres tok közötti, túlzott méretbeni aránytalanság miatt érték kritikák. A bíráló vélemények szerint a tok túl széles és magas, míg a karkötő csaknem megmaradt a Submariner esetén megszokott dimenziókban, és valóban elsőre is szembetűnő, csaknem fura a hatalmas óra, a hozzá kapcsolt, vékonyka fémlánccal. Az is igaz, hogy a Deepsea úgymond „fejnehéz” lett. Jóval nagyobb súlyú lett az óra maga, mint a szíj, így odalett a Rolextől megszokott viselés közbeni egyensúly.

Mindezt meghallgatva a gyártó, már a 2017-ben megjelent, piros feliratos Sea-Dwellert is jóval szélesebb, robosztusabb fém szíjon és csaton mutatta be, holott az tokátmérőben csupán 43 mm, korona nélkül. Az új D-Blue e téren hasonlóan megújult, s a testesebb láncszemekhez némileg idomult a tok is.

Aki a teljes cikkre kíváncsi, az rendkívül igényes, nyomtatott kiadásban itt megvásárolhatja. Gyűjtői kiadás!