Hirdetés feladás


Megosztás

A Rolex búvárórák története – 3. rész


Ám a koronás cég, sikerei láttán sem dőlt hátra elégedetten. Akkoriban még nem efféle idők jártak. René-Paul Jeanneret, a most citált időszakban a márkát igazgató, maga is búvárkodni szerető sportember, hangzatos szlogennel tűzte ki a célt. „From the top of the world, to the bottom of the sea”, avagy a világ tetejétől, a tenger fenekéig küldte hódító útjára a jól ismert logót.


E mentalitásnak hála készült el a Rolex Deep Sea Special prototípus, 1960-ban, amely a Trieste nevű tengeralattjáró burkolatához, kívülről (!) rögzítve végül elérte a világ fenekét, s alá szállt a Mariana-árok 10 916 (vagy 10 908) méteres mélységébe.

A kísérleti óra nem csak, hogy túlélte a 20 perces lent tartózkodást, de tökéletes állapotban, a pontos időt tartva bukkant fel újra, s máig megcsodálható egy amerikai múzeumban. A gülüszemű, mélytengeri szörnyetegből, egyébként három darab is készült, melyek közül a fehér számlapos teljesítette a küldetést. Testében az akkor már sorozatgyártott, automata, a Rolex kódolásában „Perpetual” szerkezet lapult. Az óraüveg, amit „Bubble”, avagy buborék névre kereszteltek, harminc háromszor magasabb volt, mint a megszokott kristályüveg, egy átlagos, korabeli Submarineren.



A Deep Sea Special végül megmaradt prototípus állapotában. A cég inkább a Sub finomítására fókuszált. A 100 méteres, avagy 330 lábnyi mélységet átvészelő kiadást hamar követte a megduplázott, 660 láb, azaz 200 méter mélységig ellenálló. A Rolex egyre mélyebre és mélyebre kívánt merülni, többek között a NASA tudósainak kötelékében, miközben pár bosszantó nehézséggel kellett szembenézniük. Példának okért a dekompressziós kamrában megesett, hogy a búvár kedvelt időmérőjének üvege egyszer csak „kiugrott” a tokból, amitől az nyilván nem ugrott ki a bőréből, még akkor sem, ha a korabeli árképzés igencsak alul múlta napjaink tapasztalatait. (A hatvanas évek észak – amerikai kontinensén 225 dollárért kínálták a Submarinert.)

A fenti jelenség nyilván nem érintette a hétvégi „kispályások” kedvtelését, sokkal inkább a mélyebb vizekben kihívást kereső, keményvonalas profikkal, illetve a témában folyó kutatások során okozott gondot. Manapság rém könnyen dobálóznak a márkák és a vevők is a „100 – 200 méterig vízálló” feliratokkal. A búvárórákat kedvelők többsége, a „csak” 100 méteres biztonságot ígérő modellek láttán legyint, holott 90 százalékunk bizonyos, hogy legfeljebb, ha 3 – 5 méter mélységig jut. Sőt, inkább valószínű, hogy maximum az uszodában, vagy a tavak – tengerek parthoz közeli sávjaiban merítjük be óráinkat, jó, ha másfél méter mélyen, azt is mindössze, ha 10 – 20 percre, egyhuzamban.

Mindez rendben is van. Sőt, a „deskdiving” a legbiztonságosabb sport a világon. Ahhoz viszont, hogy lássuk, miért is űzte a Rolex, hosszú évtizedekig a vízállóság hajszolását, érdemes többet megtudnunk a vízben merülés, már viszonylag csekély mélységben is jelentkező „mellékhatásairól”. Aki nem olyan elvetemült mutáns, mint a spanyol Aleix Segura, aki képes egyetlen levegővétellel, akár 24 percet is víz alatt tölteni, annak élete fenntartásához, egy idő után nélkülözhetetlenné válik a lélegzetvétel. Szabadtüdős világrekorderünk egyébként nem levegőt, hanem tiszta oxigént nyelt a csobbanás előtt, s aki a témában jártas, tudja, hogy a levegő, mint olyan, a mélyebbre tekintő búvár számára nem barát, inkább ellenség. A bolygónk felszínközeli légterét kitöltő gázkeverék, hozzávetőlegesen 79%-ban tartalmaz nitrogént. 30 méteres vízoszlop alá bukva, e nitrogén meglep a nevében is beszédes, „nitrogén narkózis” nevű mókával, ami bár kezdetben egy enyhébb részegséghez hasonlón módosít tudatot és érzékelést, s akár szórakoztató is lehet, hamar megfosztja az embert az akaratának megfelelő cselekvési szabadságától, veszélybe sodorva magát, s másokat is odalent. Még mélyebbre menve aztán a tiszta oxigén sem segít.

70 méteres mélységben elkezd az emberi szervezetre nézve mérgezőleg hatni, rosszullétet, izomgörcsöket, bénulást, extrém esetben halált is okozhat. A fenti gondok legküzdésére, különféle trükkös gázkeverékek állnak a rendelkezésre, melyek közül a hélium – oxigén keverék a hosszabb ideig tartó, illetve a 300 méter vagy attól mélyebbre vezető merülések gyakori hozzávalója. A mélytengeri merülés során ezért gyakran hélium gázt kevernek a belélegzendő légkeverékbe. A felszínre jövetelt aztán meg kell, hogy előzze az ún. dekompressziós fázis. Az ennek hiányában felmerülő, ún. keszonbetegség fenyegetése, egyébként jóval kisebb mélységű merülés során is felmerülhet. Légzés során az emberi szervezetben a nitrogén, vagy adott esetben a hélium, képes feloldódni, majd például a vérben feldúsulni. Ezek a gázok aztán valahogy kénytelenek távozni a testből, főleg ha nagyobb nyomású környezetből, kevésbé terhelt közegbe, azaz nagyobb mélységből például egyből a szabad ég alatti levegőbe kerül a búvár. Ilyenkor a felgyűlt gáz buborékokat formál a vérben, s megindul a tüdő felé, szabadulni akar.

Ha mindez túl rövid idő alatt, túl hevesen megy végbe, a buborékok képesek elzárni a véráramot, megzavarva az emberi szervezet vér és oxigén ellátását, különféle bántalmakat okozva ezzel. Adott esetben mindez, könnyen a kapkodó halálához is vezethet. Leegyszerűsítve, minél magasabb nyomású közegben, minél több időt töltünk el, annál több, nem kívánt gáz oldódik fel a testünkben. Eme gázok fokozatosan és lassan képesek zavartalanul távozni, de ehhez hosszabb ideig tartó, egyenletes nyomáscsökkentés szükséges. Eme folyamat zajlik az ún. a dekompressziós kamrában, ahol a 300 méter alá merülő, s közben héliumot is belélegző búvár, kénytelen hosszabb ideig múlatni az időt. A hélium részecskék eközben, a nitrogén vagy az oxigén részecskékkel ellentétben, behatolnak órájának tokjába. Abban belső nyomást generálnak, minek folytán a külső nyomás elviselésére kifejlesztett technológia nem képes ellenállni, s előbb – utóbb megadja magát. A gáz a leggyengébb illesztési pontokon távozik, kipattintva ezzel az óra üvegét, mehet is a vekker a kukába, de legalább is szervizbe. A megoldáshoz végül sok kísérleti modellel kikövezett út vezetett. Az így létrejött prototípusokat maguk a fejlesztők kezdték „sea-dweller”, avagy „tenger – lakó” becenéven emlegetni, hiszen a hélium okozta nehézségeket, leginkább a hosszabb ideig, és az „elég mélyen” tartózkodás hozta „felszínre”. A végső megoldás pedig, a ma már jól ismert hélium „kieresztő” szelep, s a vele együtt megszületett a Sea-Dweller (SD) modellcsalád, 1967-ből. Az első szériás, ún. Double Red, 610 méterig, 2000 lábig garantálta vízállóságát. Új „becenevét” (SEA-DWELLER) vörössel írták a számlapra, s alatta szintén vörös betűkkel hordozta a „Submariner 2000” nevet. (Innen a „dupa vörös” fantázia név, hiába a Rolex imád a számlapra firkálni.)
Következő rész: 2019.05.28.

Aki a teljes cikkre kíváncsi, az rendkívül igényes, nyomtatott kiadásban itt megvásárolhatja. Gyűjtői kiadás!


Írta: RetekG, 2019-05-25 00:41:37

Rovat: cikk sorozatok


Ajánlott hirdetések

Doxa Beépítés eladó 5db
Doxa Beépítés eladó | 58.000,- Ft

  • Kategória: karóra
  • Gyártás éve: 1930

Hirdetés feladva: 2018-12-06 18:46:14

Budapest 3db
Budapest | 1.200.000,- Ft

  • Kategória: karóra
  • Gyártás éve:

Hirdetés feladva: 2019-06-30 12:30:22

ELADÓ TÖKÉLETES ÁLLAPOTÚ MASERATI ÓRA 3db
ELADÓ TÖKÉLETES ÁLLAPOTÚ MASERATI ÓRA | 120.000,- Ft

  • Kategória: karóra
  • Gyártás éve:

Hirdetés feladva: 2019-06-28 15:19:35

Seiko Sportura F1 Honda Racing Team Set 3db
Seiko Sportura F1 Honda Racing Team Set | 84.999,- Ft

  • Kategória: karóra
  • Gyártás éve:

Hirdetés feladva: 2019-06-06 13:25:28

MÉG TÖBB ELADÓ ÓRA