Keresés a hirdetések között!

| Elfelejtett jelszó | Regisztráció | ÚJ HIRDETÉS (regisztráció nélkül)
A Rolex búvárórák története – 2. rész
A Rolex búvárórák története – 2. rész

Írta: RetekG. Megjelent: 2019-05-22 00:44:36


A menetes, tömített korona, illetve az a bizonyos „Oyster” tok, a Rolex DNS-ének meghatározója. Csaknem valamennyi, 1927 óta gyártott modell hordozza e védjegyeket a számlapra nyomtatott feliratokban, illetve fizikailag egyaránt. Az utóbbi lényege leegyszerűsítve a menetes tokhátlap, ami bármiféle rögzítő csavar nélkül, önmaga tekeredik rá, illetve bele a tokba.


Tökéletesen illeszkedve, megfelelő tömítéssel és meglehetősen egyszerű, de nagyszerű, elegáns megoldással tartva távol ekképp a vizet az óra belső szerveitől.


A menetes koronát később, szinte valamennyi óramárka lemásolta, kivételt alig találunk. Talán az egyetlen eredeti, nem a Rolex megoldására hajazó alternatívája a Panerai féle koronavédő híd. Ezzel együtt, rendben, ismerjük el, hogy bár a vízálló órák atyja a Rolex, a szűk értelemben vett búvárórák eljövetelére még jó pár évtizedet várnunk kellett. Ezen a ponton már inkább feltehető, hogy akadt –e, aki, beelőzte a koronás gyártót? Zárójelben említhető az 1932-ben bemutatott Omega Marine, amit az Omega rajongók, mint az első, valóban búvár órát lelkesen felemlegetnek. A vekkert, amit valójában 1936-ban mertek először éles körülmények között tesztelni, mikor is 30 percet töltött a Genfi-tó, 73 méteres mélységében. Vegyük észre, hogy ekkorra a külső tokba zárt vízhatlanság, rég meghaladottá vált.

Ráadásul a Rolex 1922-ben, tíz évvel korábban kipróbálta, piacra dobta, de már akkor sem tekintette kielégítő, előre mutató megoldásnak. Hogy lehetne e versenyben az Omega az első? Sehogy. Zárójel bezárva. A másik örök, és inkább legitim vitatéma, főleg elvetemült búvárórás körökben, hogy a Blancpain egy évvel megelőzte –e a Rolex első, tényleg búvároknak szánt modelljének bemutatását. Tény, hogy a Submariner (sub) az 1954-es bázeli vásáron történt bemutatást követően vált elérhetővé a nagyközönség számára, s máig talán a legkedveltebb és legismertebb Rolex a piacon. Sikerének egyik oka, hogy sportóra létére elegáns órának is elfogadható, s bizonyára igencsak meggyőző volt, mikor James Bond csuklójáról kacsintott vissza ránk.



Az első sub azonban 1953-ban készült el. (Érdekes, bár nem igazán jelentős tény, hogy az első James Bond regény is ebben az évben íródott.) A Blancpain Fifty Fathoms szintén 1953 szülötte, ám nem a polgári lakosság, ellenben kifejezetten a francia haditengerészet részére szánták. A két óra megjelenését, funkcióit összevetve ordít róluk, hogy a gyártók között igencsak áramlott az információ. Forgatható lunetta, lumineszkáló indexek és mutatók, legalább 100 méteres vízállóság, fekete számlap.

Megemlíthető lenne még az első Panerai Radiomir 1938-ból, ha nem a Rolex gyártotta volna a témánk szempontjából legfontosabb alkotórészét, a vízálló tokot. S mit ad Isten, az első igazi búvár Panerai is 1954 körül látott napvilágot. Az objektív szemlélődő kénytelen tehát végre belátni, hogy legalább is fej – fej mellett történt a mélyvízi időmérés, valódi korszakát elhozó alapmodellek fejlesztése. Az pedig aligha megkérőjelezhető, hogy a homályos múltat leginkább a Rolex váltotta ragyogó jelenre. Népszerűsége, a köré épült nimbusznak hála, máig töretlen, s már jó ideje az egyik legnagyobb szeletet harapja ki az óráspiac tortájából.


Következő rész: 2019.05.25.

Aki a teljes cikkre kíváncsi, az rendkívül igényes, nyomtatott kiadásban itt megvásárolhatja. Gyűjtői kiadás!