Keresés a hirdetések között!

| Elfelejtett jelszó | Regisztráció | ÚJ HIRDETÉS (regisztráció nélkül)
Az IWC Story 2. rész
Az IWC Story 2. rész

Írta: RetekG. Megjelent: 2019-05-08 19:00:23


A múltidézést folytatva, a tengerentúli fennhatóság nem bizonyult hosszúéletűnek az IWC életében. Az alapító hamar hazatért. Üzlettársa, korábban a Schaffhausen Handelsbank igazgatója, Frank Frederik Zealand anyagi nehézségekkel volt kénytelen szembenézni, s az amerikai import vám terhek miatt, egyre kevésbé érte meg a Svájcban gyártott órákat odaszállítani.


Helyettük egy helybéli iparoscsalád, Rauschenbach-ék szerezték meg az irányítást, majd magát a céget is, amely ekkorra már 196 munkavállalót foglalkoztatott. Az emlékezetes „digitális”, majd 1887-ben a 24 órás osztású zsebóra (a Magique) megalkotása már az új tulajdonos, Johannes Rauschenbach-Schenk nevéhez fűződik, aki 1881-től 1905-ig irányította az IWC-t. Érdekesség, hogy 1903-ban a tulajdonos lánya, Emma Marie, a híres – hírhedt svájci pszichológus, Carl Gustav Jung felesége lett, így áttételesen Jung tulajdonrészt szerzett a gyárból. Az IWC szempontjából azonban a másik leánygyermek örökös, Bertha kötötte az érdekesebb házasságot. Apja halála után Bertha férje, Ernst Jakob Homberger, schaffhauseni gyáriparos lett az óráscég feje, tőle származik a márka mottója is. „Probus Scafusia”, avagy „jó és tartós mestermunka Schaffhausenből”.


Irányítása alatt születtek meg a márka máig legikonikusabb modelljei, úgymint a Pilot, a Big Pilot és a Portuguese széria. Eme sikeres kollekciók alapjait az 1915-ben kifejlesztett, az első, immár kifejezetten karórákba szánt IWC szerkezetek, a Calibre 75 és 76 adták. 1929-ben a cég fele részét tulajdonló Jung végül eladta részét Hombergernek, így az egyedüli tulajdonos lett. 1931-ben a mára kissé megkopni látszó egyediség jegyében elkészült az első „hordó” (franciául tonneau), avagy ovális alakú szerkezet (Calibre 87), a szintén ovális alakú órához, s a már említett Pilot első verziója 1936-ban hagyta el a gyár kapuit.



Forgatható lunettával készült, melyen az „eltekerhető” fehér nyíl megfelelő pozícionálásával lehetett „megjegyeztetni” az órával a felszállás idejét. A szerkezet mágnesezettség ellen védő tokozást kapott, a számlapot robosztus, kövérnek mondható arabszámok futották körbe, 1-től 12-ig. 6 óránál a szám helyélt a másodpercmutató foglalta el. Napjaink óraikonjának számító, nagyobb méretű változata, a Big Pilot nemsokkal a kistestvért követőn, 1940-ben került első ízben csuklóra. Eltűnt róla a forgatható lunetta, s a segédszámlapos másodpercmutató átadta helyét az óra- és a percmutató tengelyére illesztett, nagy, központi másodpercmutatónak. A számok csinosabbak lettek, azonban a köztük feszülő osztások jelölése igencsak megemberesedett. A hatos szám megkerült, ám a 12 helyett megjelent az azóta is jellemző piramis, csúcsa körül a kettő pöttyel, ami egyes vélemények szerint a napot és a holdat jelképezi.

Legalábbis meglepő lett volna, ha eme kifejezetten az IWC zászlóshajójának számító szériáról nem emlékezik meg pár különleges, jubileumi kiadással, a 150. születésnapját ünneplő vállalat. Míg a Pilot egyetlen, kronográfos, fehérszámlapos, acéltokos változatban emlegeti fel az elmúlt 6 emberöltőt, addig a Big Pilot, nevéhez méltón kiemeltebb figyelmet kap. Big Pilot’s Watch Annual Calendar Edition „150 Years” címkével érkezik a 46.2 mm széles, acéltokos, öröknaptár komplikációt is kapott nagy, pilóta óra, 12 lakkrétegből felépülő, kék számlappal. A szerkezet, 52000 Calibre néven 7 nap járástartalékot tud és automata húzású. A nyitott hátlapon át látható robosztus rotor ívének súlypontjában, szintén aranypecsét emlékeztet a 150 év elteltére.

Hatalmasnak mondható számlapi jelzései mellett szembetűnő az annak felső negyedét uraló három ablak, melyen át külön – külön leolvashatjuk az aktuális hónapot, dátumot és napot. A számlapon baloldalt kapott helyt a másodpercmutató, illetve a jobboldali járástartalék kijelző, egy – egy segédtárcsán megjelenítve.
Következő rész: 2019.05.11.