Keresés a hirdetések között!

| Elfelejtett jelszó | Regisztráció | ÚJ HIRDETÉS (regisztráció nélkül)
BaselWorld 2019, élménybeszámoló - 1. rész
BaselWorld 2019, élménybeszámoló - 1. rész

Írta: RetekG. Megjelent: 2019-04-10 22:02:35


Véget ért, lecsengett az idei, évi rendes, a nemzetközi órás világ, talán még mindig a legnagyobb és legjelentősebb kiállítása. Lássuk, miről érdemes megemlékezni, bő két hét távlatából.


Előre bocsátjuk, konkrét órákról csak szőr mentén esik szó. Akit az érdekel, már úgyis látta valamennyi újdonságát az idén jócskán összezsugorodott shownak. Legalább is, ami a nagy és népszerű márkákat illeti. Ha mégsem lenne így, irány a YouTube vagy az Instagram. Keresőbe elég beírni a címben szereplő szavakat, máris ontja majd a kínálatot. S ha már a méretcsökkenésről is szó esett, rögtön így az elején, azért annyira nem kell miatta túl sok könnycseppet ejteni.

Tény, hogy a kiállítók fele hiányzott, legalább is, ami az egy – két évvel ezelőtti „megszokást” illeti. A legnagyobb érvágás kétségtelenül teljes Swatch Group távolmaradása. Akinek ez így nem mond semmit, annak ideírjuk, hogy olyan óramárkák tulajdonosáról van szó, mint az Omega, Breguet, Blancpain, Glashütte Original, Tissot, Rado, Longines, Certina, Mido, Hamilton, hogy csak a legismertebbeket soroljuk. Tekintve, hogy csak önmagában az Omega legalább akkora rajongótáborral dicsekedhet, mint mondjuk a Rolex, meglehetősen hiányoztak, kár lenne tagadni. Egy interjúban a cégcsoport jelenlegi atya istene, az ifjabb Hayek ugyan már eldübörögte, hogy soha többe be nem teszik a lábuk a Baselworld-re, már hallani ennek ellent mondó állításokat.

Talán épp ezért, de a kiállítást szervezők is igyekeznek megtenni mindent, hogy meggyőzzenek róla, ez az idei volt az első és utolsó, efféle csonka konstelláció. Jövőre minden más lesz, fogadkoznak. 2020 az új időszámítás kezdete. Komolyan gondolják, legalább is ennek látszatát kelti az a rengeteg sajtó esemény, ahol az egész rendezvény megújult, teljes menedzsmentje a fentiekről győzködte a meghívottakat. De kell –e jobb bizonyíték arra, hogy nem beszélnek a levegőbe, minthogy az első nap, maga a Svájci Államszövetség elnöke, Ueli Maurer nyitotta meg a vásárt. Persze az igazságot majd a tettek, illetve az általuk produkált számokban kell keresnünk, nem egészen egy éven belül. Meglátjuk.

Lépjünk most inkább egyet hátrébb. Nézzük meg először magát a várost, ami az egész felhajtásnak otthont ad. Úgyis minden odalátogató ezzel szembesül először, s az első hazai kérdések is arra kíváncsiak, mennyi egy kiruccanás. Mennyire drága város Bázel? Mennyire költséges részesülni a nagy „órás forgatag” élményből? Hiszen részben pont a költségesség miatt esett tetemesen a Baselworld iránti érdeklődés, mind a kiállítói, mind a látogatói oldalon. Hallottunk már olyan híreket is, hogy 1 tea, a belvárosban 100 svájci frankba került, egy üveg bor ezerbe. Lehetséges, hogy korábban mindez megtörtént, de mi semmi hasonló „rablást” nem tapasztaltunk, szerencsére.

Élmény viszont, még most is bőven akad, dacára a szűktett keresztmetszeteknek. A város konkrétan a svájci – francia – német határon fekszik, Svájc északi peremén. Annyira igaz ez, hogy a határ a nemzetközi repterét át is szeli. Sétál az ember a terminálon, majd egy nyitott, üvegajtós kapun egyszer csak meglát pár matricázott francia zászlót és némi figyelmeztetést, hogy ki itt belépsz, már bizony Franciaország „földjét” taposod. Mint tudjuk Svájc nem tagja az Európai Uniónak, az imént említett két ország igen. Mégis mintha a schengeni övezetben lettünk volna. Igaz, négy állig felfegyverzett, bevetéshez öltözött, marcona katona folyamatosan járta a reptér belső terének csempéit, mégsem keltett nyugtalanságot mindez.

Bázel városa 24 négyzetkilóméteren „terpeszkedik”. Miheztartás végett Budapest 525 km2-en fér el. Lakosainak száma (Bázelnek) 175 ezer ember. Alapvetőn tehát kisvárosi hangulatot vár az oda látogató, és semmiképp sem csalódik. Ám nagyon más ez a „kisváros”, mint amit egy magyar, hasonló vidéken megtapasztalhatunk. Az óvárosi rész magával ragadó, elbűvölő, meseszép, hangulatos, tiszta. Tényleg csak szépet és jót lehet írni róla. Egyébként az egész település hasonlít kicsit Budapestre. Már ami az épületeit, a szűk utcákat, illetve a város térképét illeti. Lehet, azért, mert korábban már eltöltöttek ott egy hosszabb „wellness hétvégét” a Magyarok, amikor, ha hinni lehet a történetírásnak, az egész várost felégettük, az úr 917. esztendejében.

A Duna helyett azonban a Rajna szeli ketté, az azóta már nyilván teljesen újjáépített várost. S a középkori gyökerekkel rendelkező belváros szinte kizárólag afféle hatalmas, 1600 és 1800-as évek között épült, impozáns, több emeletes, csodálatosan díszített kőépületekből lett kirakva, mint amit a mi fővárosunk V. kerületben is megcsodálhatunk. S csak nagyon elvétve töri meg az összképet egy – egy üvegből és vasból oda okádott, számunkra a proletárdiktatúra építészeti „remekeit” idéző, abszolút táj és józanész idegen „kocka palota”.

Ez utóbbira is akad tehát példa, de tényleg csak elvétve, miközben az ember nem győzi kapkodni a fejét a szebbnél szebben dekorált, évszázados és nem mellesleg igencsak tisztán és rendben tartott épületek láttán. A járdára és az útra nézve aztán láthatjuk a sok, egészen apró üzletet, kis boltot, kávézót, sörözőt, éttermet. No meg a rengeteg embert, akik létszáma leginkább a Baselworldnek hála szaporodik meg ilyentájt, bár meglepően sok a környékbeli német, francia, vagy épp más településről érkezett svájci. Különösen hétvégén. S ha már emberek, kicsit olyan, mintha az egész város „szívna” valamit. Szó szerint mindenki, a buszsofőr, a taxis, a hotel recepciós, az utcaseprő, a kukás, az indiai boltos, az arab pincérnő, mindenki mosolyog.

Olyan megmagyarázhatatlan nyugalom és higgadt béke árad az egész városból, ami egy magyar ember számára teljesen váratlan. Nincs egy agresszív, kötekedő arc, nincs „anyázás” az országutakon, nincs hangos kürtszó a városi utakon, nincs tolakodás, nincs rohanás. Itt is – ott is egy biciklis, minden öt percben látsz egy idősebb embert, aki botokkal sétál, vagy épp valaki elfut melletted, ahogy átsétálsz a parkon. Hajnal egykor, egy rock kocsma mellett elsétálva, megkínálnak az utcán, tényleg kulturáltan hangoskodó fiatalok sörrel, csak úgy. És nem azért mert beléd akarnak kötni, vagy közben akad két arc, aki el akarná venni a telefonod, vagy megkérdezi mennyi pénzt adsz nekik oda, de hirtelen. Egyszerűen csak barátkoznak, miközben amúgy az egész utcában már messziről hallani, ahogy bömböl az Iron Maiden. S ha a két kilóméterre lévő hotelig már nem bírod ki, semmi gond. A város több pontján elérhető, ingyenes nyilvános illemhely épp útba esik, ami ugyan szinte átlátszó ajtókkal hívogat, de olyan tiszta, mint egy 5 csillagos, pesti hotel mosdója. Döbbenet.


Következő rész: 2019.04.13.