Keresés a hirdetések között!

| Elfelejtett jelszó | Regisztráció | ÚJ HIRDETÉS (regisztráció nélkül)
Órát a Medvétől – Második felvonás, „PAKETA”
Órát a Medvétől – Második felvonás, „PAKETA”

Írta: RetekG. Megjelent: 2019-04-04 19:53:08


Az előző fejezetben, ígéretünknek megfelelőn, hosszan szóltunk az orosz órák mögött meghúzódó történelmi viszonyokról. Részben ismeretterjesztő jelleggel, részben magyarázatot szolgáltatva arra, miért is egészen más, a Nagy orosz Medve karmaiból származó ketyegő, mint az európai, amerikai vagy épp a japán versenytársaktól kapható kínálat. Annak, akinek kimaradt, esetleg felmelegítené az ott írtak, itt a „link” az előző részhez. Mindenki másnak, következzék a folytatás.


Hiszen a történelmi vájkálódás talán nem mindannyiunk számára érdekes. Ideje végre „órás” szemmel is konkrétabbnak lenni! A következőkben végre sorra vesszük az orosz márkákat, egytől egyig, amennyire csak tőlünk telik. Mindegyikük esetében szó esik majd a múltról, s jelenről is, feltéve, hogy van nekik. Ez utóbbi esetben, ahhoz is megpróbálunk segítséget nyújtani, hogy miért lehet érdemes az adott márkától egy új időmérő beszerzése mellett dönteni.

Melyik másikkal kezdhetnénk a mustrát, ha nem a legősibbnek, az orosz óragyártás ősatyácskájának kikiáltott óragyárral, illetve márkával. Amit a rajongók gyakran a világ legelső óragyártó cégként is aposztrofálnak. Raketa, „oroszosabban” „PAKETA”, avagy Pobeda, azaz „győzelem”. A cég, amely ma Raketa (Paketa) néven a legkomolyabban vehető, mondhatni a legmeghatározóbb orosz óragyár. Legalább is, ha az egyszemélyes vállalkozásokat, és a független órásmestereket nem számítjuk, de róluk talán majd később. A márka ráadásul válasszal is szolgálhat, a nemrég feltett kérdésre, azaz, hogy érdemes –e ma orosz órát vásárolni, de ne szaladjunk ennyire előre. Lássuk a múltat!

Amely egészen 1721-ig mereng vissza. A „legelső orosz óragyár”, sőt! A „világ legelső óragyára”, hangzatos szlogen, de nem igaz. Lássuk miért. Először is, bárki komolyan gondolja, hogy az űrrakéta előtt tisztelgő márkanév létezhetett már 1721-ben? Ugyan. Merthogy a cég aktuális neve 1961-ből ered, és Yuri Gagarin, április 12. napján tett történelmi tette előtt emel usánkát. Amikor (pongyolán fogalmazva) első emberként „repült ki” a világűrbe. 1961 előtt a vállalat neve Petrodvortes Watch Factory. Oroszul is beírhatjuk ide, hátha érti még valaki: Петродворцовый часовой завод. Amely lényegében az 1920-as években kezdett, főleg mérőműszereket, de időmérőket is gyártani, elsősorban a Vörös Hadsereg kiszolgálásra.

A történet persze valóban sokkal korábban kezdődik. Az 1721. évben. Nagy Péter cár (megint csak angolosan írva) Peterhof Lapidary Works néven alapított egy amolyan kőfaragó manufaktúrát, Szent Pétervárott. A „vállalkozás”, de inkább kézműves műhely, tehát mindenféle ékkövek faragásával kényeztette a cárt és a főurakat. Sok – sok éven át nem is változott a főtevékenységük. Falain belül készült az 1924-ben épített Lenin Mauzóleumhoz szükséges valamennyi faragott kő, vagy épp a Kreml kupoláját 1935-ben díszítő vöröscsillag is. A drága és féldrágakövek megmunkálásban szerzett, elvitathatatlan, több évszázados tapasztalt vezetett át ezután az órakészítéshez is. Legelőbb az óraszerkezetekben használt drágakövek megmunkálásával került közel az óragyártáshoz a vállalat. Az órakészítés csak ezután következett. Az akkor már Leningrád névre keresztelt várost, az 1941-ben kezdődött, 872 napos, náci ostrom, szó szerint porig rombolta, hogy az ostrom során mindkét oldalon kimutatható áldozatok számáról ne is beszéljünk. A németek, nem épp villámlátogatása természetesen a szóban forgó vállalatot sem kímélte. A megsemmisült gyárépület, s a felszerelés helyreállítását, pótlását aztán személyesen maga Sztálin rendelte el. A feljegyzések szerint az első karórák nevét is ő maga választotta ki. Így kezdte meg, máig tartó pályafutását, a valóban nagy múltú, ám az óragyártásban azért anno zöldfülűnek számító, állami vállalat. Első, nevesített modellje, a Pártfőtitkár által „megkeresztelt” Pobeda, azaz „Győzelem”, 1946-ból. A Második Világháborúban aratott sikereket ünneplő karórában, egy 1908-ra visszavezethető, mechanikus szerkezet ketyegett. A történet ezen a ponton meglehetősen zűrzavarossá válhat. Ne feledjük, hogy az orosz polgárháború, illetve a nagy háborúk, végül a Sztálin féle bezárkózó, paranoid időszak miatt, a szovjet éra nem dokumentált annyira jól, illetve megbízhatón, mint a svájci óragyártás története. Ezzel együtt annyi valószínűnek látszik, hogy az első Pobeda szerkezet, egy 15 köves mechanika volt. Az elnevezése megegyezik az óramodell nevével. Francia zsebóraszerkezeten alapult, de már az oroszok készítették. A masszív, de kis költségvetéssel előállítható, egyszerű technika, a LIP nevű francia cég által Moszkvában alapított Penza gyárban készült. Amit aztán az elvtársak államosítottak, és a beszédes nevű Első Moszkvai Óra Gyár cégér alatt működtettek tovább. E vállalat aztán 1953-ig fennmaradt, s főleg szerkezeteket gyártott. Az első Pobeda óra viszont a Petrodvortes Óra Gyárból került ki, 1946-ban. Benne tehát a szintén Pobeda néven emlegetett, de a LIP féle szerkezet, az Első Moszkvai Óra Gyártól. Volt tehát Pobeda óra, Pobeda szerkezet, de nem volt Pobeda gyár, se márka, s különösen nem volt Raketa egyikből sem, egészen 1961-ig. Akkor, az első emberes űrbe repülés tiszteletére, megszületett a ma is használt márkanév, miközben a gyártó hivatalos neve Petrodvortes Watch Factory maradt, mind a mai napig.

Tovább gördítve aztán a történet szekerét, a Pobeda márkanév ide – oda vándorolt, némi pártállami ötletelésnek hála. 1949 és 1950 között gyártotta a Chistopol, 1953 és 1964 között a „Második Moszkvai”, illetve 1951 és 2004 között a Maslennikov óragyár is. Ezen gyártók óráiba is bekerült az a bizonyos, francia eredetű Pobeda szerkezet, méghozzá olyan modellekbe, mint a Lotos, Majak, Neva, Start, Svet, Zvezda és a Raketa, ez utóbbi a Petrodvortes óragyártól. A Chaika, a Druzhba, a Jantar, a Kama, a Kolos, a Raduga, a Rubin, a Saturn, az Uran és a Vostok ellenben a Chistopol óragyár modell és/vagy márkanevei. Valamint Sportivnie és Sturmanskie készült az Első Moszkvai Óragyár kéményei alatt. Aligha mondhatjuk tehát, hogy szegényes az orosz óragyártás, legalább is, ami a történelmi távlatokban látható változatosságot illeti.

A fenti felsorolásból most leginkább érdekes, máig s immár önálló márkanévként létező Raketa történetét azonban érdemes még ennél is tovább szőni. Hiszen az 1961-ben bemutatkozott modellcsalád, svájciakat megszégyenítő adatokkal is dicsekedhet. Az 1980-as években ugyanis több mint 5 millió (!) darab Raketa óra került ki, a most Szentpétervárnak nevezett városban ma is működő gyár falai közül. Vegyük észre, hogy ez időtájt a svájci mechanikus óragyártás, épp utolsó csepp vérét próbálta, a kvarcválságtól kiszáradó, aszott, vén testében megtartani, hogy egy bő évtized múltán aztán, mint a Főnix, végül romjaiból feltápászkodva megrázza magát, s addig nem látott erejű fénnyel ragyogjon tovább. Mindehhez pedig talán épp az orosz óragyártás fellegvára is hozzájárulhatott, amely alkatrészeket adott el több nagy nevű svájci márkának is. A Raketa óráknak egyébként több mint két tucat modellvariációja került le a rajzasztalról. Készült a kézi húzású után automata szerkezettel is. Gyártottak naptáras komplikációt tartalmazót, 24 órás osztású és járásút, mágnesezés ellen védett vekkert. A szerkezet szinte teljes mértékben házon belül, azaz „in-house” készült, s a hadsereg igényei mellett idővel a polgári felhasználók vágyait is sikerült kielégíteni. A műszaki tartalomra mindvégig az egyszerűség, az olcsó és nagy tételben előállíthatóság, de mellette a tartósság és az ellenállóság is általánosan jellemző maradt. Ha sérült is a tipikusan orosz, agyonverhetetlen technika, azt olcsón, gyorsan és könnyen lehetett pótolni, ha alkatrészcserére támadt szüksége. S ha épp az egész óra ment a kukába, akkor sem kellett rákölteni a ház árát egy új modellre. Az is igaz persze, hogy pontosság terén nem versenyezhettek a Raketa órák egyetlen, magasabban rangsorolt svájci márka modelljeivel sem. Nem is beszélve aztán a japán zászló alatt hódító útra indult kvarc szerkezetes időmérőkkel. Az orosz órás aligha babrált annyit az adott darab percíz szabályozásával. Maga a szerkezet kialakítása sem feltétlenül volt rá a legalkalmasabb. Ahogy egy Lada Niva is csörög, csattog, kényelmetlen, zabál, mint egy tank, viszont nagyjából gond nélkül el is tud menni ott, ahol a nyugati autó már kéri a kötelet.

Mindez végül gyökeres fordulatot vett a 2000-es évek végétől. A gyár, már nem állami tulajdonosai, offenzívát indítottak, ama bizonyos lila tehenet legeltető, üveghegyek bevételére, mind minőség, mind kidolgozás, mind a dekoratív tálalás, s sokak rosszkedvére, az árcédulára nyomtatott összeg tekintetében is. Hogy tetszetős –e az út, mire a márka, illetve a gyár 2009-ben rálépett, a vásárlók majd megítélik. Annyi bizonyos, hogy nem túl eredeti, ám annál hatékonyabb taktikát követve, több jól képzett, egykori Rolex, illetve Breguet alkalmazottal, illetve a Swatch Grouptól megvásárolt technológiával és gépparkkal megerősítve, de továbbra is a háború után renovált, „eredeti” gyárban, a Raketa márkanév újabb lendületet nyert. Igaz, az 1980-as években a 6000 főt is meghaladó munkavállalói állomány, mindössze 60 főre apadt. Az évente előállított darabszám is messze esik már az egykori, több százezres tételtől. A csapat nem kisebb nevekkel büszkélkedhet, mint a 2012-ben csatlakott Jean-Claude Quente, ki korábban a Rolex egyik, szerkezetek gyártásával foglalkozó részlegének igazgatójaként lett ismert iparági szereplő. Sőt, a cég ma már az olyan, inkább a svájci márkákra jellemző, márkanagykövetekre alapozott kampányoktól sem riad vissza a cég, mint a Natalia Vodianova szupermodell és színésznő nevével fémjelzett 2013-ban bemutatott új órák körüli csinnadratta. Valóban létezik ember, aki elhiszi, hogy a rendkívül mutatós, naphosszat a kifutón grasszáló, 1982-ben született, tehát 2013-ban mindössze 31 éves, bár kétségtelenül meseszép hölgy, órákat tervezne, egy 300 éves óragyárnak? Aki a szovjet Gorkijból, 15 évnyi, gyümölcsáruskofa karrierrel a háta mögött emigrált egy Párizsi modelliskolába, hogy négy évvel később már az angol milliárdos arisztokrata, Justin Portmanbe boldog felesége, illetve közös gyermekük édesanyja legyen? Mi sokat konyíthat az óratervezéshez, ugye? Tehetjük fel a költői kérdést. Azonban látni kell, hogy a 21. századi piacgazdaság bizony ekképp működik. S bármely óra, illetve minden egyéb ipari vagy kézműves termék csak annyira sikeres, amennyire azt el tudja hitetni a vásárlókkal. Minden csak annyit ér, amennyiért azt el lehet adni, legalább is, ha egy gyártó, a biztosnak tűnő állami megrendelések helyett, a piacról próbál megélni. Ahogy ezt teszi ma már a Petrodvortes Óragyár is. S ha már márkanagykövetek, említést érdemel még a hasonló szerepkörben tetszelgő filmrendező, Emir Kusturica is, aki nem igazán az a hollywoodi legenda. Ám kétségtelen, hogy otthagyta már névjegyét a filmvásznon, nem egyszer. Manapság a Raketa és Pobeda órák honlapján mosolyog ránk bíztatón, hogy nosza merjünk közelebb hajolni. S ha már weboldal, a márka azon, ma még ritkaszámba menő, ám egyre terjedő hagyomány követője, melynek jegyében, minden elérhető vekkere megvásárolható, egyenest a saját webshopjából. Bár vannak még hibák. Az olcsóbb kínálatot megtestesítő Pobeda modellek ára, még az angol nyelvű honlapon is rubelben került kikiáltásra. Hiába, a hazafi az hazafi. Egyébként, bár a bolhapiacon megszokott, évtizedes modellek árához képest talán soknak tűnhet, az újabb ketyegő sem tűnnek túlárazottnak. Az is igaz, hogy igen szélesre nyílt az olló, ami beszabja a Raketa és Pobeda felirattal készült időmérők helyét, az egyébként jócskán túlzsúfolt piacon. A harmincezer forintnak megfelelő euró (vagy rubel) indulástól, a 110 ezer forintos állomáson át, találni modelleket egészen a 2000 eurós, azaz hozzávetőlegesen 600.000 forintos felsőhatárral bezárólag.

Az óratokok vonatkozásában túl sok meglepőt ne várjunk, ám a számlapok amolyan tipikusan oroszórásnak mondhatóra sikerednek, legalább is modellek 80%-a efféle. Melyek katalógusa 2019 márciusában 57 féle Raktea, és 61 fajta Pobeda órát számlál. Bizonyára nem tetszik majd a dizájn valamennyi érdeklődőnek, az is igaz, hogy akad bőven kvarc szerkezettel szerelt modell is a kínálatban. Ellenben tagadhatatlan a számlapok egyedisége, mely a svájci, japán vagy épp a német és az amerikai órákon szocializálódott szemnek igencsak szokatlan élmény lehet. A mechanikus szerkezetek egyébként, bár a cég mindenhol azt hirdeti, hogy teljes mértékben a szentpétervári gyárban készülnek, meglehetősen erős ETA nyomokat engednek felfedezni magukon. Ez s az ismerős lehet annak is, aki látott már régebbi Rolex órákat felnyitva, nyilván nem véletlenül. Ugyanakkor a nem elemmel hajtott szerkezetek, szinte minden esetben jól láthatók a nyitott, vagyis üveggel fedett hátlapon át. A legfentebb pozícionált modellek esetén igen egyedi módon díszített mind a rotor, illetve a megpillantható csapágylemez és a billegő hídja is. Az is egyértelmű, hogy a márka büszke a szovjet múltból erre okot is adó történelmi eseményekre, melyek elsősorban az űrkutatásban elért sikerek házatáján keresendők. Egyszersmind érdekes apróság, hogy a weblapon a kosárba klikkelt, konkrét óra egy párizsi elosztó raktárból érkezik meg, ha akarjuk, akár bármelyik magyar településre is napokon belül, kissé megkérdőjelezve, hogy valóban tényleg minden Oroszországban készül –e, ami az órával kapcsolatos. Ugyanakkor az Európai Uniós tagságnak, illetve az áruk szabad mozgását rögzítő alapelvnek hála nem kell számolnunk semmilyen plusz áfa vagy vám teherrel, ha elég merészek vagyunk ahhoz, hogy bizalmat szavazzunk egy 21. századi Raketanak!

Előző rész:
Órát a Medvétől – Első felvonás